54 Fens, transition mires and springs - Rétlápok, átmeneti lápok és források


54.2

Rich fens

Meszes rétlápok

Tofieldietalia (Caricetalia davallianae): Caricion davallianae

Wetlands mostly or largely occupied by peat- or tufa-producing small sedge and brown moss communities developed on soils permanently waterlogged, with a soligenous or topogenous base-rich, nutrient-poor, often calcareous water supply, and with the water table at, or slightly above or below, the substratum. Peat formation, when it occurs, is infra-aquatic. Calciphile small sedges and other Cyperaceae usually dominate the mire communities, which belong to the Caricion davallianae, characterized by a usually prominent "brown moss" carpet formed by Campylium stellatum, Drepanocladus intermedius, Drepanocladus revolvens, Cratoneuron commutatum, Acrocladium cuspidatum, Ctenidium molluscum, Fissidens adianthoides, Bryum pseudotriquetrum and others, a grasslike growth of Schoenus nigricans, Schoenus ferrugineus, Eriophorum latifolium, Carex davalliana, Carex flava, Carex lepidocarpa, Carex hostiana, Carex panicea, Juncus subnodulosus, Scirpus cespitosus, Eleocharis quinqueflora, and a very rich flora including Tofieldia calyculata, Dactylorhiza incarnata, Dactylorhiza traunsteineri, Dactylorhiza traunsteinerioides, Dactylorhiza russowii, Dactylorhiza majalis ssp. brevifolia, Dactylorhiza cruenta, Liparis loeselii, Herminium monorchis, Epipactis palustris, Pinguicula vulgaris, Pedicularis sceptrum-carolinum, Primula farinosa, Swertia perennis. Wet grasslands (Molinietalia caerulaea, 37), tall sedge beds (Magnocaricion, 53.2), reed formations (Phragmition, 53.1), fen sedge beds (Cladietum mariscae, 53.3), may form part of the fen system, with communities related to transition mires (54.5, 54.6) and amphibious or aquatic vegetation (22.3, 22.4) or spring communities (54.1) developing in depressions. The subunits below, which can, alone or in combination, and together with codes selected from the categories just mentioned, precise the composition of the fen, are understood to include the mire communities sensu stricto (Caricion davallianae), their transition to the Molinion, and assemblages that, although they may be phytosociologically referrable to alkaline Molinion associations, contain a large representation of the Caricion davallianae species listed, in addition to being integrated in the fen system; this somewhat parallels the definition of an integrated class Molinio-Caricetalia davallianae in Rameau et al., 1989. Outside of rich fen systems, fen communities can occur on small surfaces in dune slack systems (16.3), in transition mires (54.5), in wet grasslands (37), on tufa cones (54.121) and in a few other situations.. The codes below can be used, in conjunction with the principal code relevant, to signal their presence. Rich fens are exceptionally endowed with spectacular, specialized, strictly restricted species. They are among the habitats that have undergone the most serious decline. They are essentially extinct in several regions and gravely endangered in most. A very few large systems remain, in particular in pre-Alpine Bavaria, in the Italian pre-Alps, in collinar and montane eastern France, in northeastern Germany, in the coastal marshes of northern France, in southeastern and northern England, in Wales and in Ireland.

Főleg és legnagyobb részükön tőzeg- és tufaképző alacsony sásos és barnamohaközösségek által uralt, állandóan vízzel borított, soligén vagy topogén bázisokban gazdag, tápanyagban szegény, gyakran meszes vízutánpótlású nedves területek, amelyeken a talajvíz szintje az altalaj szintjében vagy kissé az alatt vagy felett van. Ha tőzegképződés folyik, az vízalatti. A lápi társulások a Caricion davallianae-hoz tartoznak; általában mészkedvelő alacsony sások és egyéb Cyperaceae fajok uralják őket, és jellemző rájuk a Campylium stellatum, Drepanocladus intermedius, Drepanocladus revolvens, Cratoneuron commutatum, Acrocladium cuspidatum, Ctenidium molluscum, Fissidens adianthoides, Bryum pseudotriquetrum és más fajok által alkotott, rendszerint feltűnő "barnamoha"-szőnyeg, a fűnemű Schoenus nigricans, Schoenus ferrugineus, Eriophorum latifolium, Carex davalliana, Carex flava, Carex lepidocarpa, Carex hostiana, Carex panicea, Juncus subnodulosus, Scirpus cespitosus, Eleocharis quinqueflora, valamint a Tofieldia calyculata, Dactylorhiza incarnata, Dactylorhiza traunsteineri, Dactylorhiza traunsteinerioides, Dactylorhiza russowii, Dactylorhiza majalis ssp. brevifolia, Dactylorhiza cruenta, Liparis loeselii, Herminium monorchis, Epipactis palustris, Pinguicula vulgaris, Pedicularis sceptrum-carolinum, Primula farinosa, Swertia perennis fajokat is magába foglaló, nagyon gazdag növényvilág. A nedves rétek (Molinietalia caerulaea, 37-es pont), magassásos állományok (Magnocaricion, 53.2-es pont), nádas társulások (Phragmition, 53.1-es pont), télisásos állományok (Cladietum mariscae, 53.3-as pont) a láprendszer részét alkothatják a mélyedésekben kialakuló átmeneti lápokkal (54.5, 54.6) és vízparti vagy vízi növényzettel (22.3, 22.4) vagy forráslápokkal (54.1) rokon társulásokkal együtt. Az alábbi alegységek, amelyek egyenként vagy egymással társítva és a fentebb említett kategóriákból származó kódokkal együtt pontosítják a láp összetételét, értelemszerűen tartalmazzák a rétlápi társulásokat sensu stricto (Caricion davallianae), ezek átmenetét a Molinion-ba, és azokat a csoportokat, amelyek bár növénytársulástanilag a bázikus Molinion társulásokhoz sorolhatók, amellett, hogy a lápi rendszerbe beépülnek, a felsorolt Caricion davallianae fajok közül többet is tartalmaznak; ez bizonyos mértékben megegyezik a Molinio-Caricetalia davallianae egyesített osztály definíciójával (Rameau et al., 1989). A meszes rétlápi rendszereken kívül rétláp társulások előfordulhatnak kisebb területeken homoki buckaköz rendszerekben (16.3), átmeneti lápokban (54.5), nedves réteken (37), tufakúpokon (54.121) és néhány egyéb helyen. A megfelelő elsődleges kóddal együtt jelenlétük jelzésére a felsorolt kódok használhatók. A meszes rétlápokon kivételesen látványos, specializálódott, kizárólag e rendszerekben élő fajok találhatók. Azok közé az élőhelyek közé tartoznak, melyeket az idők során a legtöbb kár ért. Egyes területeken teljesen eltűntek, máshol súlyosan veszélyeztetettek. Rendkívül kevés nagy rendszer maradt meg, főleg Bajorország prealpin részén, Olaszország hasonló területein, Kelet-Franciaország domb- és hegyvidékein, Északkelet-Németországban, Észak-Franciaország partmenti mocsaraiban, Délkelet- és Észak-Angliában, Walesben és Írországban.

(Duvigneaud, 1947; Braun-Blanquet, 1954, 1971a; Ellenberg 1963, 1988; Vanden Berghen, 1963; Braun-Blanquet et al., 1964; Berset, 1969; Géhu and Wattez, 1971; Herbauts, 1971; Parent, 1973; Westhoff and den Held, 1975; Schumacher, 1977; Guinochet and Vilmorin, 1978; Dierssen, 1978; Soó, 1980; Ratcliffe, 1980; Wheeler, 1980a, b, c; Jermy et al., 1982; Lembrechts and Van Straaten, 1982; Wheeler et al., 1983; Ruuhijărvi, 1983; Sjörs, 1983; Moravec et al., 1983; Botch and Masing, 1983; Matuszkiewicz, 1984; Schmid, 1984; Nordiska ministerradet, 1984; Bournérias, 1984; Rivas-Martinez, Diaz et al., 1984; Gruber, 1984; Dupias, 1985; Diaz Gonzalez and Fernandez Prieto, 1987; Rameau et al., 1989; Succow and Jeschke, 1990; Oberdorfer, 1990; Elias et al., 1991; Korotkov et al., 1991; Steiner, 1992).


54.21 Black bog-rush fens - Csátés rétlápok
54.23 Davall sedge fens - Lápi sásos rétlápok
54.26 Black sedge alkaline fens - Fekete sásos bázikus rétlápok
54.2A Spike-rush fens - Csetkákás rétlápok
54.2C Bottle sedge alkaline fens - Csőrös sásos bázikus rétlápok
54.2F Middle European flat sedge fens - Közép-európai kétsoroskákás rétlápok
54.2I Tall herb fens - Magaskórós rétlápok