54 Fens, transition mires and springs - Rétlápok, átmeneti lápok és források
54.4
Acidic fens
Savanyú rétlápok
Caricetalia fuscae, Caricion fuscae
Topogenous or soligenous valley, basin or spring mire systems fed by waters poor in bases. As in the rich fens, the water level is at or near the surface of the substratum and peat formation is infra-aquatic. The mire communities themselves, dominated by small sedges and brown mosses or sphagnum, belong to the Caricetalia fuscae, but, in large fen systems, they are accompanied by acidocline wet grasslands (Molinietalia caeruleae), large sedge beds (Magnocaricion) and reed or related communities (Phragmition). Sphagnum hummocks (51.11) form locally and transition mires (54.5) or aquatic (22.3), amphibian (22.2) and spring (54.1) communities colonize small depressions. Thus, codes from all the above categories are used in conjunction with the ones below to completely describe the fen. The subdivisions listed here are, in any case, understood to include, besides strict mire communities, their transitions to humid grasslands, and groupings phytosociologically affiliated with Molinion associations, but rich in species of the Caricion fuscae, provided they are integrated in a fen system (somewhat paralleling the Junco acutiflori-Caricetalia nigrae of Rameau et al., 1989). Acidic fen communities also occur on small surfaces or within mosaics in other ecosystems, in particular in typical humid grasslands (37), humid woodlands and thickets (44), decalcified dune slacks (16.3) and spring systems (54.1). Their presence can be indicated by codes from this unit used in conjunction with the relevant main codes. Characteristic species of acidic mire communities are Carex canescens, C. echinata, C. nigra, Eriophorum angustifolium, E. scheuchzeri, Scirpus cespitosus, Juncus filiformis, Agrostis canina, Viola palustris, Cardamine pratensis, Ranunculus flammula and the mosses Calliergon sarmentosum, C. stramineum, C. cuspidatum, Drepanocladus exannulatus, D. fluitans, Sphagnum recurvum, S. auritum, S. cuspidatum, S. subsecundum, S. apiculatum, S. papillosum, S. russowii.
Völgyek, medencék vagy patakok bázisokban szegény vizek által táplált topogén vagy soligén rétláp rendszerei. A meszes rétlápokhozz hasonlóan a vízszint az altalaj szintjében vagy annak közelében van, és a tőzegképződés vízalatti. A lápi társulásokat, amelyek a Caricetalia fuscae-hez tartoznak, alacsony sások és lombosmohák vagy tőzegmoha uralják, de a nagy lápi rendszerekben ezeket mérsékelten mészkerülő nedves rétek (Molinietalia caeruleae), magassásos állományok (Magnocaricion) és nádas vagy rokon társulások (Phragmition) kísérik. Helyenként tőzegmoha zsombékok jönnek létre, a kis mélyedésekben pedig átmeneti lápi (54.5) vagy vízi (22.3), vízparti (22.2) és forrásközösségek (54.1) telepednek meg. Emiatt a rétlápokat a fentebb említett kategóriák kódjainak az alább említettekkel együtt történő használatával lehet teljesen leírni. Az itt felsorolt alpontok a szigorúan vett lápi társulások mellett értelemszerűen tartalmazzák ezek átmeneteit nedves rétekbe és a növénytársulástanilag a Molinion társulások közé tartozó, de Caricion fuscae fajokban gazdag csoportokat is, feltéve, hogy ezek beilleszkednek a lápi rendszerbe (ez némileg megegyezik Rameau et al., 1989. Junco acutiflori-Caricetalia nigrae-jével). Savanyú lápi közösségek előfordulhatnak még kisebb területeken vagy mozaikokban egyéb ökoszisztémákban is, főleg a tipikus nedves rétekben (37), nedves erdőkben és cserjésekben (44), kilúgzott homoki buckaközökben (16.3) és forrásközösségekben (54.1). Jelenlétük az e fejezetből származó kódok és a megfelelő főkódok együttes használatával jelezhető. A savanyú rétlápokon Carex canescens, C. echinata, C. nigra, Eriophorum angustifolium, E. scheuchzeri, Scirpus cespitosus, Juncus filiformis, Agrostis canina, Viola palustris, Cardamine pratensis, Ranunculus flammula és a Calliergon sarmentosum, C. stramineum, C. cuspidatum, Drepanocladus exannulatus, D. fluitans, Sphagnum recurvum, S. auritum, S. cuspidatum, S. subsecundum, S. apiculatum, S. papillosum, S. russowii mohák a jellemző fajok.
(Braun-Blanquet, 1954, 1971; Ellenberg 1963, 1988; Berset, 1969; Schumacker and Froment, 1971; Parent, 1973; Westhoff and den Held, 1975; Schumacker, 1976; Wattez, 1976; Schumacher, 1977; Brasseur et al., 1977; Guinochet and Vilmorin, 1978; Brasseur et al., 1978; Dierssen, 1978; Petermann and Seibert, 1979; Ratcliffe, 1980; Prieto, 1983; Ruuhijărvi, 1983; Sjörs, 1983; Moravec et al., 1983; Botch and Masing, 1983; Matuszkiewicz, 1984; Nordiska ministerradet, 1984; Rivas-Martinez, Diaz et al., 1984; Bournérias, 1984; Ochsenbein, 1984a, b; Gamisans, 1985; Dias Gonzalez and Fernandez Prieto, 1987; Martinez Parras and Peinado Lorca, 1987; Rivas-Martinez et al., 1987; Martinez Parras et al., 1987; Rameau et al., 1989; Salomez in litt., 1989; Succow and Jeschke, 1990; Oberdorfer, 1990; Elias et al., 1991; Korotkov et al., 1991; Steiner, 1992).
54.42 Black-white-star sedge fens - Fekete, szürke és csillagocskás sásos rétlápok
54.46 Eriophorum angustifolium mires - Eriophorum angustifolium lápok
