54 Fens, transition mires and springs - Rétlápok, átmeneti lápok és források


54.5

Transition mires

Átmeneti lápok

Scheuchzerietalia palustris: Caricion lasiocarpae, Rhynchosporion albae p. i.a.

Wetlands mostly or largely occupied by peat-forming plant communities developed at the surface of oligotrophic or meso-oligotrophic water reaching a level above, sometimes well above, the substratum, providing little or no mineral or nutrient supply. Their characteristics are thus intermediate between those of soligenous and topogenous mires and those of strictly ombrogenous bogs. In large systems, the most prominent communities are swaying swards, floating carpets or quaking mires formed by medium sized or small sedges, associated with sphagnums or brown mosses. They are accompanied by aquatic and amphibious communities (22.3, 22.4) and by formations transitional to these on the one hand, to fens (54.2, 54.4), bogs (51.1) or humid grasslands (37) on the other; sphagnum buttes (51.11), in particular, are often an important feature. Tall sedge and reed communities (53), willow and alder carrs (44) invade part of the peatland. Transition mires form mostly as colonists of oligotrophic ponds and lakes, large bog pools or laggs. Their distribution is mostly northern peri-Alpine, peri-Hercynian and northern European. Outside of transition mire systems, their communities can be found in bog hollows (51.12), in blanket bogs (52), in depressions of rich or acidic fens (54.2, 54.4), in spring systems (54.1), in humid heaths (31.1) and a few other habitats. Characteristic species include Eriophorum gracile, Carex lasiocarpa, Carex chordorrhiza, Carex limosa, Scheuchzeria palustris, Hammarbya paludosa, Liparis loeselii, Calla palustris. Transition mires are an extremely important refuge of specialized, threatened species of both plants and animals; their richness and diversity in remarkable invertebrates, dragonflies among others, is even greater than that of most other mire ecosystems.

Legnagyobbrészt vagy teljesen tőzegképző növénytársulások által alkotott nedves élőhelyek olyan talajon, ahol az oligotróf vagy mezo-oligotróf talajvíz szintje feljebb, néha jóval feljebb van az altalaj szintjénél és a talajvízből származó tápanyag- és ásványianyag-utánpótlás csekély vagy hiányzik. Tulajdonságai alapján tehát a soligén és a topogén lápok és a szorosan vett ombrogén lápok között állnak. A nagy rendszerek legszembetűnőbb társulásai a kis- vagy közepes termetű sások, tőzegmohák és lombosmohák által alkotott ingó és úszó szőnyegek valamint az ingólápok. Megtalálhatók még itt vízi és vízparti társulások (22.3, 22.4) és ezeknek egyrészt a rétlápokhoz (54.2, 54.4) és a lápokhoz (51.1), másrészt a nedves rétekhez (37) átvezető átmeneti társulásai; és gyakran fontos szerepet játszanak a tőzegzsombékok (51.11). A tőzeges felszín egy részén magassásos és nádas társulások (53), valamint fűz és éger (44) telepednek be. Az átmeneti lápok főleg oligotróf tavakba, nagyobb lápszemekbe és a laggba betelepülő növényzetként alakulnak ki. Leginkább az Alpok és az herciniai hegyvidék északi peremvidékén és Észak-Európában fordulnak elő. Az átmeneti lápok rendszerein kívül a társulások megtalálhatók még mocsarak mélyedéseiben (51.12), síklápokon (52), meszes vagy savanyú rétlápok mélyedéseiben (54.2, 54.4), forráslápokon (54.1), nedves fenyéreken (31.1) és néhány más élőhelyen is. Jellemző fajai: Eriophorum gracile, Carex lasiocarpa, Carex chordorrhiza, Carex limosa, Scheuchzeria palustris, Hammarbya paludosa, Liparis loeselii, Calla palustris. Az átmeneti lápok rendkívül fontos refúgiumai (menedékei) sok specializálódott, veszélyeztetett állat- és növényfajnak; érdekes gerinctelenekben, többek között szitakötőkben való gazdagságuk még nagyobb, mint más lápi élőhelyeké.

(Robyns, 1958; Ellenberg, 1963, 1988; Braun-Blanquet, 1971; Géhu and Wattez, 1971; Parent, 1973; Lambinon, 1974; Westhoff and den Held, 1975; Willems et al., 1975; Guinochet and Vilmorin, 1978; Muller, 1978; Schumacker, 1978; Brasseur et al., 1978; Dierssen, 1978; Petermann and Seibert, 1979; Ratcliffe, 1980; Soó, 1980; Lembrechts and Van Straaten, 1982; Jermy et al., 1982; Ruuhijărvi, 1983; Sjörs, 1983; Moravec et al., 1983; Botch and Masing, 1983; Matuszkiewicz, 1984; Nordiska ministerradet, 1984; Bournérias, 1984; Ochsenbein, 1984a, b; Fabri et al., 1985; Mollet et al., 1985; Diaz Gonzalez and Fernandez Prieto, 1987; Rameau et al., 1989; Succow and Jeschke, 1990; Oberdorfer, 1990; Korotkov et al., 1991; Elias et al., 1991; Steiner, 1992).


54.51 Slender-sedge swards - Gyapjasmagvú sás állományok
54.52 Carex diandra quaking mires - Carex diandra ingólápok
54.53 Bottle sedge quaking mires - Csőrös sásos ingólápok
54.58 Sphagnum and cottongrass rafts - Úszó tőzegmoha- és gyapjúsás szőnyegek
54.59 Bog bean and marsh cinquefoil rafts - Úszó tőzegeper és vidrafű állományok
54.5C Harestail cottongrass quaking bogs - Hüvelyes gyapjúsásos dagadólápok
54.5D Purple moorgrass quaking bogs - Kékperjés ingólápok